A globalizáció hátránya

A médiában sokat hallhattunk a globalizáció előnyeiről.

Például ilyeneket: kiszámítható, biztonságos, mert nincsenek nagy kilengések. Ha Európa egyik felén gyengébb a termés, a másik fele pótolja. Jobban szabályozható, stb. Első hallásra igaznak tűnik! De mi történik, ha egy kicsit kifordítjuk ezt a formaruhát?

Első látásra feltűnhet az előnyök közé sorolt információs adatbázis. Az információ hatalom! Szokták mondani. Tehát vissza is lehet vele élni. Példa rá a Német és Francia gazdák. Tejjel locsolják a földeket, folyókba öntik. Mindezt a nagy és büszke Európa közepén.

Vagyis az információval (hatalommal), vissza is lehet élni! Ha eltitkolok információkat, vagy csak részigazságokat csepegtetek, hatalmas haszonra tehetek szert. Ráadásul, ha nálam a pénz, a média is a zsebemben van! Vagyis azt mondanak el nekem, amit akarnak, ha nem akarják elmondani, hülyén halok meg.

Pedig egy ekkora „piacnak” tökéletesen kellene működni. Tökéletesen is lehetne működtetni! Lehetne, de nem hozna ekkora hasznot!

Ha nem játszanák ki a termelőket egymás ellen, akkor nem lehetne lenyomni a nyersanyag árát, és nem lehetne extra profitra szert tenni. Nem félnek attól, hogy jövőre nem lesz, aki termel, mert a paraszt el van adósodva, fizetnie kell a hiteleket. Vagyis az az ember, aki hitelt vesz fel, önként és örömmel áll be a sorba, a nagyobb bevétel reményében. Nem is kell kényszeríteni! Vagyis az életben maradás, a fizetőképessége megőrzése érdekében termelni fog! Tehát a piac működik!

Látszólag jól működik. A piacgazdaság nem tűrheti a szolidaritást! Abban nincs üzlet! Legalábbis egyesek számára extra profit. Az nem számít, hogy ebbe sok család belepusztul! Ezt nem látja a csillogáshoz, szoktatott szem! A média számára nem fontos ezeknek a híreknek a tudósítása. Csak akkor, ha mindezt úgy tudják beállítni, hogy ezek gyengék, félnótásak, nincs bennük kitartás. Vagyis alkalmatlanok az életre.

Mindezt az átlagember be is veszi. Hiszen ezt mutatja a tv, ezt zengi a rádió, erről szólnak a könyvek.

Tehát a globalizáció egyik hátránya, hogy az embereket könnyen ki tudják játszani egymás ellen. Nincs személyes kapcsolat, kevesen beszélnek nyelveket, el vannak foglalva a napi teendőkkel. Azt várják, hogy a kereskedők, a gyártók és nem utolsósorban a kormányuk, tegyék a dolgukat. Teszik is! De nem az egyén vagy a közösség védelmében, hanem a profit hajszolása érdekében. Ennek mindent és mindenkit alárendelnek! Nincs szolidaritás, nincs környezetvédelem, és ebbe nem fér bele az emberség! Nem hoz semmi hasznot.

A másik nagy hátránya a globalizációnak, és ebben még nagyobb a veszély, mint a másikban, a következő:

Első körben tudatosítanunk kell: a globalizált piac hétmilliárd potenciális vevőből áll! Ebben van a kulcs! Mindenki fogyasztani akar mindenáron! Vagyis el lehet lehetetleníteni országokat úgy, hogy nem veszítenek semmit! Tehát a multiknak mindegy, hogy példának okáért a Magyarországon évszázadok óta itt élő emberek beledöglenek-e vagy sem. Tudnak-e vásárolni vagy sem. Éveken át, talicska számra hordták ki a pénzt. Nem ismernek itt senkit, nekik mindegy hogy létezünk-e vagy sem, ha nincs elég bevétel tovább állnak. Minden lelkiismeretfurdalás nélkül. A másik nagy előny egy tönkretett országban, mindent fillérekért tudnak felvásárolni. Feltéve, ha tetszik nekik a klíma, és nem túl agresszívak az őshonos fajok! Ráadásul, maradék kis hazánkban jó a termőföld, és a víz is itt fogy el utoljára.

Vagyis ha valaki elég erős, van pénze, hatalma, sokkal gazdagabb és nagyobb népet is el tud tüntetni a föld felszínéről, mint a Magyarság.

Félre ne értsük, ha a Magyarságot sikerül eltakarítani, nem lesz vége! A többiekre is ez a sors vár! Gazdaságilag ellehetetlenítik, viszályt szítanak közöttük, mondvacsinált (koncepciós) vádakkal ellehetetlenítik a világ előtt (szélsőségesek, rasszisták stb.), majd mikor már kivéreztették őket, elfoglalják az országot! Mintha mindig is az övék lett volna.

Ez a globalizáció legnagyobb veszélye.

Nincs gazdasági veszély, nem veszítenek semmit, mert a többi nép mit sem sejtve vásárol. Látszólag „emberséges” eszközökkel, vér nélkül megszereznek egy országot, nem kell félni, hogy a fegyver visszafelé sül el, nem kell a nemzetközi nyomással szembenézni, mert nincsenek fegyveres konfliktusok.

Csak egy élhetetlen, tehetségtelen, buta, de nagyravágyó nép. Akinek nincs helye a „felvilágosult”, emberséges és tehetséges népek között.

2009. 09. 21.

Bóka Jenő

Tudtad-e?

Földünk az utóbbi kétszáz évben kezdett „zsugorodni”. Kezdetben a közlekedés felgyorsulása, a tömegközlekedés beindulása tágította ki az emberek életterét, majd az információs eszközök – a távíró, a telefon, a rádió, a televízió, az Internet – elterjedése hozta közelebb egymáshoz a világon élőket. Közben az egészségügy fejlődésével, a városiasodással párhuzamosan mind többen és többen népesítettük be bolygónkat. Az 1800-as évek elején még egymilliárdan sem voltunk, amely szám mára meghaladta a hatmilliárdot. A becslések szerint Földünkön minden nap kb. 237 ezer ember születik, s mintegy 140 ezer hal meg, tehát naponta majdnem egy nagyobb Magyarországnyi város lakosságával növekszik népességünk.[1] Hatalmas metropoliszok jöttek létre, az emberek a megélhetés reményében, elhagyták a falvaikat. A tudósok szerint 2020-ra a fejlődó országok lakosságának fele városlakó lesz. Új problémák kerültek elő, a környezetszennyezés, a munkanélküliség, az elgyökértelenedés, a magány, a nagyvárosi nyomor, a stressz.

A gazdaság[2] és a kultúra globalizációja alapjaiban ingatta meg a tradiciókat. Az értékek keveredésével eltűnőben vannak a hagyományok, egyre életszerűbbé válik Herbert Marcuse víziója az „egydimenziós emberről”. Az „egydimenziós ember” mindenütt hasonlóan gondolkodik, fogyasztója és nem megteremtője az értékeknek. Bárhol él a földön ugyanazt eszi, ugyanazt a filmet nézi, ugyanolyan autóval közlekedik, ugyanazok a célok éltetik, ugyanúgy tölti el szabadidejét.

A globalizáció további lényeges jellemzője az életritmus rohamos felgyorsulása, amit mindannyian saját életünkön tapasztalunk.

A fenti folyamatok nagyban átalakították az emberek gondolkodását, kultúráját, értékrendszerét, kapcsolatait. Ez a változás sokkal jelentősebb, mint amit eddig valaha megélt, vagy átélt az emberiség a világtörténelem során.

Akár elfogadjuk, akár nem, a globalizáció hatással van a keresztények gondolkodására, életmódjára is. Lehet a folyamatot kritizálni, de megállítani lehetetlen feladat.

A XXI. század keresztényeinek fel kell ismerni azokat az új kihívásokat, amik ebben a megváltozott világban adódtak számukra, alkalmazkodni kell az új környezethez. Reagálnunk, válaszolnunk kell erre a folyamatra, meg kell találnunk az utat a mai kor emberéhez, mivel ez a küldetésünk. Ehhez azonban előszőr is meg kell értenünk ezt a változó világot. Nem menekülhetünk el a globalizáció elől templomaink, imaházaink falai közé. Meggyőződésem, hogy a kereszténység európai válságának egyik oka épp az egyházak, felekezetek, és gyülekezetek világhoz való viszonyulásában keresendő. Pál apostol azt mondta: „mindenkinek mindenné lettem, hogy mindenképpen megmentsek némelyeket” (1.Kor.9.22) Egy globalizált embernek globalizált emberré kell válni, úgy hogy közben nem veszítjük el meggyőződésünket, üzenetünket, hitünket.

Lehetséges, sőt biztosra veszem, hogy ez a folyamat érinteni fogja egész eddigi gyakorlatunkat, átalakítja tradícióinkat, liturgiánkat, amit veszíthetünk csupán idejétmúlt tradícióinkat. Michael Quoist híres teológus mondta: „Nem arról van szó, hogy vitatnunk kellene a tegnapi emberek keresztény életének értékét. Az a mód, ahogyan megélték Krisztust, jel volt kortársaiknak, de nem mindig a mai embereknek. Sőt vannak magatartások, vannak eljárások, melyeket ha régi formájukban tartunk meg, inkább elriasztók.”

Sokan idegenkednek a változástól, de ha gyülekezeteink, s benne mi magunk nem leszünk képesek felismerni mi az Isten akarata ebben az új világban, akkor elveszítjük küldetésünk értelmét, üzenetünk hatástalan marad környezetünkre. Nem is szólva arról, hogy a világ kultúrájának és a gyülekezet kultúrájának mind nagyobb szétvállásával a hívők egyre idegenebbül mozognak környezetükben, vagy kettős életet kényszerülnek élni, amely folyamtos belső feszültségeket eredményez.

A globalizáció nemcsak új kihívást hozott számunkra, hanem új lehetőségeket is. Az evangélium hírdetésének új eszközei révén akár emberek millióihoz is eljuthat egyszerre Jézus Krisztus üzente. Úgy érzem a jövőben ezeket az eszközöket is jobban ki kell használnunk.



Ha érdekel:



Egy ENSZ-szakértők által készített előrejelzés szerint az emberiség lélekszáma a XXI. századra 10,5 milliárd körül állandósul. A népességkutatással foglalkozó egyéb szervezetek szerint azonban ez a szám minimumértéknek tekinthető. Ezen túlmenően helyi eltérések is tapasztalhatók: míg pl. a fejlett országok népessége jóval e dátum előtt eléri maximumát, a harmadik világ országaié még jelentősen növekedni fog, hogy a jelenlegi érték 2,5-szereséig emelkedjen.

A XXI. század végére tehát a világ népességének közel 90%-a a harmadik világ országaiban fog élni. A legszélsőségesebb eset Afrikáé, amelynek lakossága eddig az időpontig megötszöröződik, és meghaladja a 2,5 milliárd főt (az 1950-es években ennyi volt a világ összlakossága.)

Ezek az előrejelzések riasztóak, különösen az afrikai talaj gyengeségének és számos övezet már ma is katasztrofális élelmezési helyzetének ismeretében. Ami Indiát illeti, az ottani lélekszám 1,5 milliárd fölé fog emelkedni, azaz eléri az emberiség egészének XX. század eleji létszámát.

Mindezek csupán átlagos előrejelzések, hiszen egy magasabb értékekkel számoló feltevés szerint (amely úgy véli, hogy az újratermelődés nettó mutatója csak később éri el az 1-es értéket) az emberiség összlétszáma előreláthatólag a 14 milliárdot is meghaladó érték körül állandósul majd.

Különösen furcsának hathat, hogy hazánkban nem természetes szaporulatról, hanem természetes fogyásról kell beszélnünk. A 80-as évek eleje óta Magyarország népessége kb. 300 ezer fővel csökkent




[1] Néhány meglepő adat: ha a világ népességét - a ma jellemző etnikai, társadalmi és gazdasági viszonyok megtartásával - 100 főre csökkentenénk, akkor 52 nő és 48 férfi lenne közöttük; hatan uralnák a világ javainak 59%-át; 80 fő nem megfelelő körülmények között lakna; 70 közülük nem tudna olvasni; 50 százalékuk alultáplált lenne; mindössze egy fő részesülne egyetemi képzésben, s egy főnek lenne számítógépe.

[2]A gazdasági globalizáció a világon korábban is meglévő nagyfokú egyenlőtlenségeket tovább növelte. 1960-ban a világ népességének leggazdagabb egyötöde 30-szor volt gazdagabb, mint a legszegényebb ötödrész. 1998-ban az Egyesült Nemzetek adatai szerint ez az arány már 78-szoros volt. A Forbes magazin szerinti leggazdagabb 200 ember vagyona meghaladja a világ lakossága 41%-ának (2,4 milliárd ember) egyévi jövedelmét. A globalizáció negatív hatásai azonban nemcsak a fejlődő országokat, hanem a fejlett országok széles társadalmi rétegeit is érintik. A 70-es évek közepe óta az Egyesült Államok lakossága 60%-ának nem nőtt a reáljövedelme, annak ellenére, hogy az évente ledolgozott munkaórák 160 órával (egy teljes hónappal) növekedtek. Nyolc amerikai közül egy – tehát mintegy 30-33 millió ember – a szegénységküszöb alatt él és 45 milliónak nincs egészségbiztosítása. A minimális bérek reálértéke 22%-kal alacsonyabb, mint 1968-ban.



Globalizáció címszó a Magyar Virtuális Enciklopédiában

Könyvajánló: A globalizáció kegyetlen meséi

Kiss Endre globalizációról szóló írásai

Globalizáció és a nyelvek (MTA akadémiai filozófiai nyitott egyetem)

Paul Ariés: A McDonald's gyermekei

A McDonald's tovább folytatja világhódító hadjáratát. A vállalat, mely 2000-re 20 000 étterem működtetését irányozta elő, többé nem tekinthető divatjelenségnek, vagy egy generáció hóbortjának. A McDonald's nem egyszerűen az étkezési kultúra egy változata, hanem a globalizáció korának táplálkozási laboratóriuma. Milyen táplálékot rotyogtat McDo kondérjaiban? És mihez fog hasonlítani a konyhai egyenletek millióiból megszülető ember? A McDonald's az emberiség történetében először egy kultúrák felett álló terméket hozott létre, lévén, hogy éppen a kultúra az, ami az embereket egymástól megkülönbözteti és visszafogja a fogyasztók homogenizálását. A változás lényegbevágó, mert olyan új étkezési normákat hoz létre, melyek alapjaiban ingatják meg a hagyományos konyhaművészeti kultúrákat. Félreértés ne essék: McDo sokkal távolabb áll nagyanyáink főztjétől, mint az elképzelhető legegzotikusabb étel, a globalizáció emberének azonban ez már fel sem tűnik. Ez az Übü-féle táplálkozási kommunizmus rendkívül aggasztó, hiszen semmit sem ehetünk meg „büntetlenül”. A McDonaldizálódott ember fogja megfizetni e változás árát mind fiziológiai, pszichológiai, mind gazdasági és társadalmi tekintetben. E könyvnek az a célja, hogy megnyisson néhány, ha még oly bozótos ösvényt, mely alapján lehetőség nyílik egy első összegzésre a McDonald's-szal kapcsolatban. Talán még nem késő, hogy benyújtsuk a közös számlát McDónak. És talán még reménykedhetünk abban, hogy egyszer majd létrejön egy olyan táplálkozási forma, ami mind az ínyenc, mind a szülő, mind a polgár igényeinek megfelel.

Globalizációs problémák?

Globális problémának nevezzük azokat a társadalmi, gazdasági és környezeti jelenségeket és folyamatokat, amelyeknek hatása nem szűkíthető le országos, regionális vagy térségi szintre, hanem a Föld egészére kiterjed, és az emberiség jövőjét katasztrófák sorával fenyegetheti, amelyek elhárítása, vagy kezelése is csak globális méretekben, a Föld egész népességének összehangolt, együttes cselekvési programjával valósítható meg. A globális problémák nem csupán térben kiterjedtek, hanem időben is, melynek káros hatásai évszázadokon, több nemzedéken keresztül veszélyeztetik az ökológiai egyensúlyt.

A globális problémák jelentőségének megnövekedése napjainkban alapvetően két okkal magyarázható:

* Mennyiségi: az emberiség létszáma és természetátalakító tevékenysége a bioszféra méreteihez képest jelentősen megnőtt
* Minőségi: a technika fejlődésével, a nemzetközi munkamegosztás nagyarányú kiszélesedésével a világ országainak kölcsönös egymásrautaltsága rendkívüli mértékben megnövekedett. A világ országai nemcsak környezetüket tekintve, de gazdasági, társadalmi és kulturális vonatkozásban is összefonódtak. Bármilyen gazdasági vagy természeti változás egy adott térségben még a világ egészen távoli területein is erőteljes hatást gyakorolhat a gazdaságra vagy a környezetre.


A globális problémák köre egyre bővül és a kezelésükre irányuló törekvések sikeressége egyre fontosabb az emberiség számára. A globális problémák egyrészt társadalmi, másrészt környezeti-ökológiai feszültségek formájában jelentkeznek, amit egyes kutatók ökológiai és humán világkrízisként emlegetnek.

Mi a globalizáció?

Egy érdekes definicót kaptam a globalizáció megmagyarázására:

Kérdés: Mi a globalizáció?

Válasz: Diana hercegnő halála.

Kérdés: Mire alapozza a feltevését?
Aserac üzenete:
Válasz: Egy angol hercegnő egyiptomi barátjával karambolozott egy francia alagútban, egy német autóval utazva, melyben holland motor ketyegett, amit egy belga sofőr vezetett, aki skót viszkit piált, és akit egy japán motoron egy olasz paparazzi követett, majd amerikai doktor akarta megmenteni brazil gyógyszerekkel.
Aserac üzenete:
És mindezt elküldték Neked, egy magyarnak, aki kínai ruhákba öltözve egy taiwani monitort bámulsz, és aggódsz hogy a német bank által adott svájci frank alapú hiteled mikor bukik be az izraeli kormányunk miatt!